Gyógyítsuk be a tájsebeket!

Ízlés dolga, de a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) szerint szégyen, hogy mennyire szemetes az ország! Magyarország kiábrándító képet mutat, amerre nézünk, mindenhol eldobált szemetet, illegális hulladéklerakókat látunk. Felelőtlenül és mostohán bánunk természetes környezetünkkel, a magyar tájjal, az erdőkkel, az élővizekkel! A szétdobált hulladék veszélyezteti a talajt, az élővizeket, fertőző lehet. Koszos országba vendégeket sem lehet fogadni, tehát a turizmus sem fog addig igazán beindulni hazánkban, amíg az ország ilyen siralmas látványt nyújt.

A HuMuSz szerint itt az ideje felszámolni az illegális lerakókat! A társadalmi szervezetekben, helyi közösségekben és az oktatási intézményekben bízunk leginkább, mivel ezek a szervezetek már nem egyszer bebizonyították, hogy képesek megszervezni, lebonyolítani nagyobb szabású környezetvédelmi rendezvényeket is. A helyi közösségek mozgósító ereje és a gyerekek lelkesedése, munkabírása lehet a záloga annak, hogy eredményes és hosszú távon is hasznos kezdeményezéssé válhat a Tájsebészet.

A gyerekekre elsősorban a lerakók felderítésében, dokumentálásában és a szervezésben számítunk. A felszámolás már a felnőttek dolga, mert azt nem akarjuk, hogy a gyerekek szedjék össze a felnőttek szemetét! Annál is inkább, mert az illegálisan lerakott hulladék, összetételéből kifolyólag fertőző (bomló szerves anyagok), egészségre ártalmas, mérgező (veszélyes hulladékok), balesetveszélyes (sérülést okozó fém, üveg stb.) lehet, így kezeléséhez tapasztalat és szakismeret is szükséges. A gyerekekre fontos feladat hárul: nekik kellene megszervezni a lerakók felszámolását, megmozgatni a szüleiket, ismerőseiket, tanáraikat, a felnőtt társadalmat! Ezen kívül, ha az iskolai csoportok vállalják egy-egy megtisztított terület gondozását, örökbe fogadását, nagyon sokat tehetnek a rend fenntartása érdekében. Talán ez utóbbi a legfontosabb, hiszen a lerakók felszámolása nem sokat ér, ha nem sikerül a területet tisztán tartani. Annál kiábrándítóbb nincs, mint amikor évről-évre ugyanott kell takarítani, mert mindig újratermelődik a szemét. Mindent meg kellene tenni azért, hogy a tájat rondító illegális lerakók végképp eltűnjenek, és a tájsebek begyógyuljanak. Sajnos, nem olyan egyszerű dolog, de mi hiszünk abban, hogy mire gyerekeink felnőttek lesznek, már nem lesz ilyen szemetes Magyarország!

A Hulladék Munkaszövetség országos versenyt ír ki a 2001-2002-es tanév idejére, amelynek célja, hogy az emberek figyelmét felhívja a szemétlerakók környezeti, esztétikai és morális káraira, hogy helyi összefogások szülessenek a probléma hosszú távú megoldása érdekében. Nem merjük azt hinni, hogy a verseny végére eltűnnek a lerakók is, hiszen ehhez rengeteg pénz is kellene, és egyelőre az állam erre még nem különített el költségvetést, de azt igenis hisszük, hogy elszánt társadalmi erők, elkötelezett önkéntesek nagyon sokat tudnak tenni az ügy érdekében, és hatékonyan befolyásolni tudják a döntéshozókat és a szakmai szervezeteket is.

A Tájsebészet elemei

Kihívások

A hulladékprobléma legelemibb szintjét sem oldottuk még meg: tele van az ország illegális lerakókkal. Köztisztasági kultúránk nagyon alacsony, hatalmas rendetlenség van ebben az országban. A társadalom minden szintjének össze kellene fogni, hogy a hatalmas mennyiségű felhalmozott hulladékot ártalmatlanítsuk, és hogy megakadályozzuk újabb lerakók keletkezését. Meggyőződésünk, hogy csak egy társadalmi szervezet tudná összeverbuválni az embereket, hogy az ország szebb legyen, legalábbis ne legyen szemetes.

A HuMuSz számára újabb kihívást jelent, hogy regionális tagszervezetei munkáját egységes módszertannal, arculattal meg tudja szervezni, és igazi hálózatként működjön a program során, a tervezéstől a megvalósításig.

Célok

Célunk, hogy felhívásokon keresztül mozgósítsuk a társadalom minden rétegét az illegális hulladéklerakók felszámolására. Jelszavunk: Tisztítsuk meg az országot a III. évezredre! Átgondolt sajtómunkával a program minden fázisát a nyilvánosság elé tárjuk. Egy-két esetben magunk szervezzük meg a mintaprogramokat, de nagyban támaszkodunk a helyi társadalmi szervezetekre. Nem azt akarjuk, hogy a gyerekek szedjék össze a felnőttek szemetét. Környezeti nevelési szempontból a legrosszabb gyakorlat az iskolásokat szemétszedő akciókba szervezni, sőt veszélyes is. Mégis a gyerekek segítségét fogjuk kérni elsősorban.

A program elemei

Kezdeményezés, felmérés, dokumentálás – Ez lesz a gyerekek dolga. Az öntevékeny iskolás csoportok már többször bebizonyították, hogy be tudják vonni a helyi vállalkozókat, döntéshozókat, és a szülőket. Szerkesztünk egy adatlapot, amelyet ha a gyerekek kitöltenek és beküldenek hozzánk, egész komoly képet formálhatunk a magyar lerakó-helyzetről. Arra fogjuk buzdítani őket, hogy fotózzanak, rajzoljanak, hogy pontosabb képet nyerjünk. Nyomozni is szeretnek a gyerekek, márpedig a lerakók nagy részéről kinyomozható, hogy kinek a műve.

Helyi erőforrások, helyi civil társadalom A legtöbb településen létezik faluszépítő egyesület vagy hasonló. Hozzájuk fordulunk, hogy szervezzék meg a helyi erőket. A hagyományos kalákamunka még csírájában megvan, ezt kellene feleleveníteni, erre csak helyi kezdeményezők képesek. Mindenhol vannak fuvarosok, akik egy-egy kupac szemét elszállítását elvállalják, mások szerszámokat tudnak biztosítani vagy védőruházatot. Biztosak vagyunk benne, hogy a helyi pedagógusok, szülői munkaközösségek, művelődési házak és plébániák is bevonhatóak a szervezésbe, akár a konkrét munkába.

Elöljárók, döntéshozók. A polgármester és testülete, a köztisztasági ügyekben hatósági jogkörrel bíró jegyzővel karöltve sokat tudna segíteni az illegális lerakók felszámolásában. A helyi hivatal általában alkalmaz közhasznú munkásokat, rendelkezik gépekkel, ezek mind bevonhatók a munkába. Ha a helyi legális lerakó az önkormányzat tulajdonában van, az összegyűjtött szemét fogadása is egyszerű.

Szelekció – Ha már összegyűjtjük a szemetet, ki kellene belőle venni a fémeket, amelyek hasznosíthatóak, és valami bevétel is származhat belőle. A veszélyes hulladékot, a gumiabroncsokat is el kellene különíteni, ha megfelelő elhelyezési módot lehet rá találni. Sok helyen komposztálható anyagot raknak le, ezt arra alkalmas helyen kellene hasznosítani.

Elhelyezés – a kommunális szolgáltatók bevonása. A helyi kommunális szolgáltató nélkül nem működhet a program, ezért hozzájuk külön felhívást kell intézni. Végső soron az általuk működtetett lerakón fog kikötni a begyűjtött szemét, ami esetleg kapacitásgondokat is okozhat, így komolyan egyeztetni kell velük a gyűjtés előtt. Sokat tudnának segíteni a gyűjtésben és a szállításban is, hiszen erre alkalmas célgépeik vannak. A szolgáltatóknak is jól felfogott érdekük, hogy rend legyen a települések körül, ahol ők szolgáltatnak.

Fenntartani a rendet. Ez mindig a legnehezebb, de e nélkül nem ér semmit az egész. Ki kell alakítani egy olyan rendet, hogy minden hulladéknak meg legyen a helye, legyenek gyűjtőedények mindenhol és ezeket ürítsék rendszeresen. Érvényt kell szerezni a helyi rendeleteknek, és példás szigorral betartani ezeket. A területtulajdonosok felelőssége is megnő a hulladékgazdálkodási törvény életbelépése után, így elemi érdekük, hogy birtokukon ne keletkezhessenek illegális lerakók.

Felelősség, morál, kultúra. Aki szemetet rak le illegálisan, az szabálysértést követ el. Magyarországon ennek nincs különösebb elrettentő ereje, a jogérvényesítés is nagyon gyenge, morálisan sem bélyegzik meg, aki ilyet tesz. Ennek változni kell, különben az ország szemetes marad. Társadalmi normává kell válnia a rendnek, a kulturált hulladék-elhelyezésnek.